„Indulj el egy úton” – gyermekkoromban mennyit hallottam ezt a népdalt a tévében. Bár maga a nóta túlságosan nem tetszett, tudtam – ha felcsendül – rögvest kezdődik a Másfél millió lépés Magyarországon. Rockenbauer Pál és maroknyi csapatának az Országos Kéktúrát bemutató műsora. Már gyermekkoromban is érdekelt a túrázás, és annak minden vállfaja, de arra soha nem vitt rá a sors, hogy Magyarország leghosszabb és leghíresebb túraútvonalát végigjárjam. Közben felnőttem, s más távoli úticélok mozgatták fantáziámat, de a szívemben mindvégig igazi magyar túrázó maradtam.
Közel a negyvenedik születésnapomhoz aztán be kellett látnom – habár az útvonal több mint felét – hellyel-közzel apró részletekben – már bejártam, arra nem lesz elég időm, energiám, hogy az egészet, egyben kipipáljam. Így gyakorlott túrakerékpárosként egy bizarr gondolat kezdett el motoszkálni a fejemben: „Mi lenne, ha inkább egyben az egészet letekerném?”. Tudom-tudom, az út nem rövid, 1165 km, no meg végig terepen, hegységeken vezet át, ez nyilván lehetetlen, de ha csak a két végpontot nézzük, az csak 550 km, úgy már talán megtekerhető a távolság egy hétvége alatt. S ahogy bevette a fejembe magát ez a kósza gondolat, úgy kezdte el rágni az agyamat. Majdnem húsz évvel ezelőtt még próbálgattam szárnyaimat, képességeimet, s feltekertem egy nap alatt Szombathelyről Budapestre, ekkor hatalmas teljesítménynek számított számomra ez a 265 kilométeres napi távolság, de amire most készültem, az ennek majdnem a duplája! Ráadásul egész éjszaka menni kell. Jöttek is a kifogások rendesen a szervezetem részéről, s könnyen magyaráztam magamnak, hogy melyik hétvége épp miért nem jó. Tavasz elején túl hideg van, a végén túl sok a program, nyáron meg már túl meleg az idő. Fáradt leszek hétfőn, nem tudok dolgozni és még folytathatnám a sort a végtelenségig.
Sikerült is egy jó darabig halogatni a túrát, míg 2018 tavaszán aztán minden összeállt. Június 23-24-i hétvégére kellemesen hűvös, de csapadékmentes időt ígértek, enyhe északnyugati széllel. Ráadásul az év leghosszabb nappala és legrövidebb éjszakája elé nézek. Az iskola véget ért, a továbbképzés pedig nem igényel akkora energiát, mint a gyermekek pesztrálása. „Soha nem lesz jobb alkalom!” – gondoltam. Így hát megvettem a vonatjegyeimet: péntek estére Budapestről Szombathelyre, vasárnap estére pedig Hidasnémetiből vissza Budapestre.
2018 nyarán ismét elhagytuk a megszokott, biztonságos Közép-Európánkat, s kontinensünk legkeletibb részére látogattunk. Célunk, hogy a Kaukázus országait, Grúziát, Örményországot és Azerbajdzsánt felfedezzük. Kerékpáros szemmel egy nehéz, embert próbáló útvonalat terveztünk: aszfaltburkolat nélküli kétezres hágókon, kopár hegységek közt, vagy perzselő kősivatagban haladt utunk, de az út viszontagságai mellett igyekeztünk az országok szépségét is felfedezni, kultúráját befogadni.
