Negyedik és egyben utolsó szakaszunkban országot váltunk, a Kínai Köztársaság „tigrisébe” Tajvanra látogatunk el. Az ország nagyvárosokkal és még ennél is nagyobb hegyekkel büszkélkedhet, melyek a szakasz első számú célpontjai. Fizikailag itt lesznek a túra legnagyobb kihívásai: a Ráktérítő szubtrópusi klímájában háromezresnél is magasabb csúcsok várnak minket. Természetesen ezek mellett megcsodáljuk a nagyvárosokat és a páratlan óceánparti útvonalakon is végigtekerünk.

A szigetet északról a Kelet-kínai-tenger, keletről a Filippínó-tenger, délnyugatról a Dél-kínai-tenger határolja. Észak-déli irányban körülbelül 400 km hosszan terül el, szélessége a legszélesebb ponton 145 km. A sziget az ország területének 99%-át adja, a maradék egy egy százalék több kisebb szigetet jelent. Tajvan keleti része erdős hegyvidék, mely a szigetnek körülbelül kétharmadát foglalja el, nyugat felé síkság terül el. A szigeten több mint kétszáz, 3000 méter feletti magasságú hegycsúcs található. Legmagasabb pontja a Jusan-hegy (más néven a Jáde-hegy), mely 3952 méter magas. Ezen kívül az 1000 méternél magasabb hegyek a sziget területének 31%-át teszik ki. A szigeten alvó illetve kihunyt vulkánok is találhatóak, az itt fakadó meleg vízű források évente több ezer turistát vonzanak.

Tajvan meghódítását a sziget legészakibb vidékéről a fővárostól nyugatra található nemzetközi reptérről kezdjük. A főváros innen laza 37 km távolságban van. Ezután először, de nem utoljára átkelünk a szigetet hosszanti irányban kettéválasztó hegységrendszeren, s megismerkedünk a csendes-óceáni partvidék egyedi útvonalával.

Tajpej

A Kínai Köztársaság fővárosa Tajvanon. Világváros, lakóinak száma agglomerációval együtt 6,8 millió. Legfőbb látványosságai: a Nemzeti Palotamúzeum, amely a főváros északi külterületén helyezkedik el (nem biztos, hogy belefér a tervbe).

A Taipei 101 felhőkarcoló, mely 509 méterével 2004-ben az átadásakor a világ legmagasabb épülete volt (azóta már jócskán lecsúszott a dobogóról).

Számos más tajvani és kínai épület mellett a Tajpej 101-et is C.Y. Lee és csoportja tervezte. Az építmény észlelt méretét megnöveli „pagoda stílusú” kialakítása, mivel a földszintről szemlélve a szekciók fölfele szélesedő kialakításának köszönhetően nagyobbnak tűnnek valós méretüknél. A nemzetközi formák és a helyi kulturális tradíciók egyensúlyban tartásával kialakított forma nyolc részből áll (a kínai nyolcas szám a jólétet és a bizalmat szimbolizálja), nyíló bambuszra hasonlítva. Az összetett acél- és vasbeton szerkezet kiemelkedő mérnöki teljesítmény, hiszen nem csupán az épület saját kolosszális súlyát kell viselnie, ellen kell állnia a földrengéseknek és tájfunoknak. Aszubtrópusi éghajlat következtében az épület felső részeinél a relatíve hidegebb téli hónapokban folyamatosan felhők lebegnek.

A földrengések és tájfunok sújtotta területre 101 emeletes épületet tervezni jelentős kihívás volt a mérnökök számára. Minden eshetőséggel számolniuk kellett, hiszen a torony alig 200 méterre áll egy törésvonaltól, és szinte állandó 160 km/h sebességű szélnyomásnak van kitéve. Az épületmozgások kiegyenlítésére létrehoztak egy hangolható tömegszabályozó rendszert. Ennek lényeges eleme egy 725 tonnás, 5,5 méteres átmérőjű gömb, ami a 88. emeleten található. Az elsődleges fő tartószerkezet flexibilis, hogy ellenállhasson a földmozgásoknak, a gömb pedig ingaként lóg benne, ellentétes irányban mozogva az épülettel, ellensúlyozandó a nagy szélnyomás vagy a földmozgás okozta épületkilengéseket, rezgéseket – ezzel biztosítva a stabilitást.

Az épület felső részén található kilátó alatt elhelyezkedő tömegszabályozó rendszer gömbje egyben turistalátványosság is. Évi egymillió látogató kíváncsi arra, milyen a kilátás a Tajpej-torony tetejéről, illetve milyen érzés a világ leggyorsabb liftjével közlekedni, a földszintről a kilátószintig (357 méter) 37 másodperc alatt jutva fel. A toronyban található leggyorsabb lift 17 m/s sebességgel közlekedik.

A partvidék után első igazi magashegyi szakaszunkra indulunk a szigeten. A csodálatos Taroko-szurdokban vágunk be a hatalmas vonulatok közé, majd kiemelkedve eszméletlen magasságok nyílnak meg előttünk. 96 km hegymenet után elérjük túránk kerékpárral meghódítható legmagasabb pontját a Mount Hehuan 3416 méteres csúcsát. Innen őrült lejtő következik a szakaszhatárt jelentő Nantou városáig.

A park szíve egy közel 30 km hosszú, mely a Liwu-folyóból meredeken kiemelkedő már-már függőleges, márványfalú szurdok. Utunk összesen 19 rövidke sziklaalagúton kel át a kanyargó völgyben. Közben más látványosságok is lesznek. Mindjárt az elején az Ethernal Spring Shine kegyhely, később a 9 kanyaros alagút (leghosszabb), vagy a Cihmu vörös függőhíd. A szurdok bejáratától 18 km-re található a Heilu Camping, ahol legálisan lehet sátrazni (ez nekünk pont nap közepére fog esni valószínű).

A szurdok felső szakaszán lesz a Hisang-le templom impozáns épülete, majd párszáz méter múlva balra a mellékvölgyben kis ösvény indul a Baiyang vízeséshez (oda-vissza 3,6 km-es könnyű séta).

Innen már csak 4 km a szurdok alsó szakasza, itt kilép utunk és megkezdi az emelkedést. A következő 41 km-en 1821 métert emelkedünk.

Alighogy leértünk a Központi-hegység nyugati lábához, újból bevetjük magunkat ormai közé. A szakasz első felén kellemes középhegyi vidékeken haladunk, majd elhagyván a folyóvölgyet egyre magasabbra kapaszkodunk a Yushan Nemzeti Park szerpentinjein. Célunk az, hogy minél közelebb kerüljünk a hegységrendszer és egyben a sziget legmagasabb csúcsához: a Jáde-csúcshoz (3952 m). A csúcsot egy egynapos gyalogtúrával tervezem meghódítani, így kerékpáros szempontból lesz egy pihenőnapunk.

A sziget legmagasabb csúcsa a 3952 m-es Jáde-hegy köré épült. A térségben több mint harminc háromezres csúcs található, s területének kétharmada kétezer méter felett van. A nemezti park flórája és faunája egyedi, s szintenként igencsak változatos.

A folyóvölgyből kilépve még 1507 méter szintemelkedés vár ránk 36 kilométeren, hogy elérjük a Tataka Visitor Center-t. Ennek közeléből indul gyalogtúránk a majd’ négyezres csúcs felé. A gyalogtúra engedélyköteles, így a túra előtti hetekben mindenképp látogassunk el a nemzeti park honlapjára: http://www.ysnp.gov.tw/en.

Gyalogtúra a Yushan Nemzeti Parkban

A 21-es főút 1,3 km-re a látogatóközponttól, a Tataka Sqad-nál éri el legmagasabb pontját (2615 m). Itt apró, a forgalomtól lezárt erdészeti út vezet be még 2,8 km hosszan az ösvény kezdetéig (Tataka Trailhead – 2610 m). Innen már csak gyalog lehet továbbmenni. Bringákat ott rakjuk le, ahol a legbiztonságosabbnak érezzük. A gyalogtúrát a Visitor Centertől mértem, de ha biztonságosnak ítéljük, egészen a tailhead-ig mehetünk bringával. A rendőri állomás viszont a kis út becsatlakozásánál van, így ha nem sikerül engedélyt szerezni, ezt a visitor centertől induló ösvényen elkerülhetjük J. Remélem, azért simán fog menni. Az engedély egyébként ingyenes, de a túrázók számát korlátozhatják. A túra hossza 25,4 km oda-vissza, szintemelkedése 1450 m körüli. Egész napos túra.

Túránk legdélebbi szakasza következik. Kiérve az égig érő hegyek közül farkasszemet nézünk a nyugati part végtelen Csianan-síkságával. Itt húzódnak az ország egyetlen megművelhető területei, melyek az ország 23%-át adják (főként a rizstermesztés dominál). Ezen a hatalmas folyókkal szabadalt, sűrűn lakott vidéken haladunk tovább dél felé, s átszeljük a Ráktérítő vonalát is. Az útvonal Japánhoz hasonlóan sűrűn lakott lesz, s két igazi nagyvárost is érint.

TAJNAN       (84 km, 17 m tszfm., 1 millió 800 ezer lakos)

Tajvan szigetének legrégibb, valamint a negyedik legnagyobb városa Taipei (Tajpej),  Kaohsziung, és Tajcsung után. Közlekedési csomópont is egyben, innen indul a kelet-nyugati keresztút. Nevének jelentése: Tajvan déli része. Tartományi rangú város.

1624-1661 között holland székhely volt. 1661-ben lett sziget fővárosa, miután elhódították a kínaiak Tajvan szigetét a hollandoktól. 1664-1885 között a sziget közigazgatási központja volt.

Nevezetes több mint 300 templomáról, valamint vallási ünnepeiről és körmeneteiről. Megtalálható a nyugati és a buddhista-taoista hagyomány társulása. Itt él a sziget legnagyobb keresztény közössége. A város az autópályától nyugatra, a vasútvonal két oldalán terül el, az óváros nyugaton, az újváros keleten, a tengeri kikötő az óvárostól 5 km-re nyugatra található. A város és környéke műemlékekben gazdag.

Idén egy súlyos földrengés sajnos durván megrongálta a várost több halálos áldozatot követelve.

Az utolsó szakasz elején újra átverekedjük magunkat a sziget, immár elkeskenyedő részén. Itt a Központi-hegység már jóval alacsonyabb, még ötszáz métert sem kell emelkedünk az alig 33 km-es hegyvidéki szakaszon, hogy ismét farkasszemet nézhessünk a földkerekség legnagyobb óceánjának végtelen víztükrével. Innen aztán északra vesszük az irányt s – ahogy időnkből és erőnkből telik – folyamatosan közeledünk a sziget északi vidékeihez. Az út mellett végig található vasútvonal is a keleti partvidéken is, így bármilyen komolyabb gond esetén tudunk menekülőutat találni. Ennek ellenére csak akkor javaslom a visszatérést, ha nem vagyunk komoly csúszásban, s a következő 2,5 napos tekerés még nem ütközik semmilyen komoly előre látható akadályba..

A Ráktérítőt jelző oszlop a Csendes óceán melletti útvonalon:

Észak felé haladok a Csendes-óceán partvidékéig. Végcélom a tervek szerint Hualien városa, ahonnan közvetlen vonattal már alig több, mint 3 óra alatt el tudom érni a repteret. Augusztus 24-én korahajnalban indul vissza gépem Tokióba, ahonnan késő este tudok majd tovább indulni Isztambulon át Budapestre.