Puskás Zoltán

34 éves kétgyermekes családapa vagyok. Főállásban általános iskolás diákokat tanítok informatikára, technikára, de legfőképp az ÉLET-re.

Mióta az eszemet tudom, kerékpározom. Kicsiként még csak a lakótelepen, majd városban, aztán ahogy szaporodtak a gyertyák a szülinapi tortámon, úgy nyíltak meg sorra a lehetőségek. Már kisdiákként hosszú-hosszú túrákról álmodoztam, majd 20 éves korom körül az álomból valóság lett: körbetekertem Magyarországot. Azóta nincs megállás! Sorra jöttek az országok, egyre távolabbi, egzotikusabb, s néha kegyetlenebb vidékek. Hatalmas síkságok, forró sivatagok, tengerpartok, hullámzó dombok, magashegyi hágók, nyüzsgő nagyvárosok. Igyekeztem mindenhol és mindenben megtalálni a szépet, s úgy gondolom, hogy ezt többnyire sikerült is. Fontos ehhez, hogy a küzdelmes kilométerek és néha igencsak kegyetlen körülmények ellenére végig pozitívak és nyitottak maradjunk, s ne mulasszuk el észrevenni mindazt, amit az út elénk tár. S, ha sikerül kilépnünk saját belső világunkból, akkor a táj és a városok szépségét, s az ott élő emberek szokásait, életmódját, történelmét sokkal könnyebben be tudjuk fogadni.

A túrákon szerzett tapasztalataimat a tervezés során is kamatoztatom. Kalandjaink vázát és alapját minden esetben az általalam készített túratervek alkotják.

Számomra a kerékpártúrázás elsősorban nem sport, hanem inkább életmód, mely által a világot teljesen más látószögből figyelhetem. Kerékpárosként azt tapasztalom, hogy sokkal közelebb vagyok a természethez, valamint sokkal közvetlenebbek, barátságosabbak velem az ott élő emberek, mintha "turistaként" járnám a világot.

A kerékpártúrázásban főként a változatosságot a kihívást és a szabadságot szeretem. Szeretek reggel úgy felkelni és útnak indulni, hogy nem tudom mi történik velem aznap, s hogy hol tudom ismét álomra hajtani a fejemet.

Bejelentkezés

Ki olvas minket?

Oldalainkat 6 vendég és 0 tag böngészi