2022 márciusában a Triglav-mászás után az Adriai-tenger irányába folytattuk az utunkat. Maradt még 3 nap a hosszú hétvégéből, így úgy terveztük leruccanunk egészen Lošinj szigetéig, megmásszuk legmagasabb csúcsát, a Televrinát, majd pedig két napra hátizsákkal a hátunkon barangolunk Tramuntánában, Cres vadregényes északi vidékein.
Televrina és Tramuntana
koratavaszi barangolás Lošinj és Cres vadregényes vidékein
Már éjfélt ütött az óra, mikor hullafáradtan kikászálódtunk a meleg autóból. A Triglav óta végig erősen mínuszban volt a hőmérséklet, a karsztvidéken egészen mínusz 8 fokik süllyedt, csupán itt a Kvarner-öböl partvidékén mértünk fagypont feletti értékeket. Brestova kompkikötője éjszakai álmát aludta. Még soha nem sátraztam itt, de szerencsém volt, a móló feletti meredek hegyoldalban találtam egy teraszosan kialakított platót, ide rejtettük be sátrainkat.
1. nap (március 13)
Csodálatos napsütésre és melegre ébredtünk. Lelkünk még valahol a Triglav fagyos vidékein járt, testünknek jól esett a rég nem látott melengető napfény. Ám még így is jócskán elmaradtak a hőmérsékleti értékek az ilyenkor szokásostól, tudtuk, hogy 10-12 foknál többre nem nagyon számíthatunk a következő napokban sem. A 9:30-as komppal érkeztünk meg Cres szigetére, bevásárotunk, megreggeliztünk, majd tovább haladtunk délnek. Nerezine faluból indult a mai túránk, tegintettel a tegnapi mászásra csupán egy 15 kilométeres könnyed kört terveztünk. Hamar magunk mögött hagytuk a téli álmát alvó kicsiny üdülőfalucskát, s máris a zöld lombok között kanyargó kicsiny, köves ösvényen találtuk magunkat. A túrát végig profin kijelzett ösvények és útjelző táblák könnyítették, jó látni, hogy a sziget lakói gondoltak az aktív életmódot folytató turistákra is. Nagyjából másfél óra alatt érkeztünk meg Planinarska kuca-hoz, egy apró menedékházhoz, mely a hegy gerincére épült és csodás panorámát kínált minden irányba.
Innen már egyértelműen kaptatott tovább az út a hegy egyre inkább elkeskenyedő gerincén. A nyugati oldal meredek fala alatt csillogtak a tenger hullámai, s feltárult a szomszédos, apró Unije sziget.
Nehéz, köves terepen értük el az 588 méter magas Televrina csúcsot, mely felejthetetlen körpanorámával ajándékozott meg minket. Itt tűnt fel először, hogy a hegyet borító erdeifenyvesek lombkoronájában megbújó csomók, melyek selyemhernyó lárvákat rejtettek magukban. Félő, hogy ezek a csodás fenyvesek is a klímaváltozás áldozatai lesznek csakúgy, mint pár éve a Kőszegi-hegység magasabb régiójában található fenyőerdők.
Továbbhaladva a gerincen elhaladtunk a kerítéssel közülzárt antenna mellett, majd a következő mellékcsúcsra kaptattunk fel, melyen egy kis kápolna foglalt helyet. Innen volt teljes a déli panoráma, elláttunk egészen a sziget déli, egészen elvékonyodó részére. Egy meredek lejtőn jutottunk vissza Nerezinébe, s az Artaturi-öböl mentén egy "kellemes" esti fürdés után találtunk király, tengerparti táborhelyet.
2. nap (március 14.)
A hétfői nap már szorgos munkanapnak indult a szigetlakók számára, ennek megfelelően forgalmasnak bizonyult Mali Lošinj, a sziget fővárosa. Bőséges reggeli után nagy nehezen úgy döntöttünk, hogy egy könnyed reggeli futással mozgatjuk át, az elmúlt napokban jelentősen igénybe vett lábainkat. Egy viszonylag sík, 16 kilométeres kört terveztem, melyet Kristóffal futottuk meg, a lányok egy rövidebb, 12 kilométeres útra vállalkoztak. Szerencsére többször sikerült összefutnunk velük. Igazi jó futóidő volt, megcsodáltuk a város mozgalmas kikötőjét, majd átbuktunk a keleti partra, s az itt található öblök mentén haladtunk egészen Veli Lošinj városáig. Érdekes, hogy nevében ez a "nagy Losinj", mégis ez a kisebb. A város egy festői kis öbölben fekszik, igazi ékszerdoboz, az egyik kedvenc horvát városom. Innen Kristóffal mi felkaptattunk 200 méterre, majd a sziget hátán futó úton ereszkedtünk vissza Mali Lošinj-ba, a lányok pedig a tengerparton futó ösvényt választották. Nagyjából egyszerre értünk vissza a kocsihoz.
Ebéd után egy órás kocsikázás következett vissza Porozina falucskáig, itt újra túrázó-üzemmódba kapcsoltunk, és nagy hátizsákokkal, sátorral, hálózsákkal belevetettük magunkat a tramontana-i vadonba. A sziget északi része nem kopár, sűrű lombos erdők borítják a meredek karsztfelszínt, melyet néhol víznyelőként szolgáló selyempázsitú rétek tesznek változatossá. Ivanje falucskában, a világ végén pihentünk meg, majd ráléptünk a labirintusok kanyargós útjára. A sziget északi vidékén található mezőkön ugyanis kőből kirakott labirintusokat építettek a helyiek, s Kristófé volt a feladat, hogy ezekből kitaláljon. Jól elvoltunk, de nagyon szaladt az idő, így meggyorsítottuk lépteinket, hogy még napnyugta előtt elérjük a dombtetőre épült Belit. Az impozáns várost mára már alig ötvenen lakják, 2017 nyarán itt táboroztunk, így ismerősként érkeztünk meg az apró, köves strandra. Elég nagy volt a mozgás, s táborhelyet sem találtunk, így úgy döntöttünk, hogy éjszakára inkább visszamászunk a hegyekbe.
Felfelé a partról induló szűk szurdokvölgyben indultunk el, melyet itt-ott mászások is nehezítenek. A keleti fekvésű katlanban gyorsan sötétedett, hamarosan már fejlámpáink segítségével kerestük a lépéseket. A mászások egyre nehezebbek lettek, mi pedig egyre fáradtabbak, s az egyik, nagyjából 6 méteres fal közepén a visszafordulás mellett döntöttem. Kristóf már átjutott a fal kulcshelyén, így nem volt mit tenni, ő folytatta az útját tovább a szurdokba, mi pedig a lányokkal kimásztunk a szurdokból. Nagyjából 20 perc után sikerült utolérnünk az ekkorra már teljesen kimerült és megrémült Kristófot, aki innentől egyedül mászta ki az összes falat. Mindannyiunk fáradt volt már, de mennünk kellett még, hogy jó táborhelyre leljünk. Este 8 óra után találtunk végre egy sík rétet, ahová fel tudtuk állítani a sátrainkat. Tüzet raktunk, teát és vacsorát főztünk magunknak. Ez volt a leghidegebb esténk a túra során. 16 km futás és 16 km hátizsákos túra után mindenki kellően el volt pilledve.
3. nap (március 15.)
A mai napra már csak egy rövid, alig 7 kilométeres szakasz maradt a szigetből. Minden gond nélkül legyalogoltuk, útközben megnéztünk egy barlangot, majd a 11 órás komppal visszatértünk a szárazföldre és megkezdtük a hosszú-hosszú hazautat.
Adatok a túráról
- Túra időpontja: 2022.március 13-15.
- Meghódított hegycsúcs: Televrina (588 m)
- Gyalogtúrák hossza: 15 km + 16 km + 7 km = 38 km
- Résztvevők: Asztalos Noémi, Bodó Aliz, Puskás Zoltán, Sárosi Kristóf
FÉNYKÉPALBUM
Térkép
A nagyítható térképhez, kattints a fenti képre