2022 június első hétvégéjén háromnapos családi túrára indultunk a Retyezát-hegységbe. Utoljára 2004-ben jártam itt teljesen tapasztalatlan magashegyi túrázóként ez volt az első hegység, ahol kétezer méter fölé jutottam. Ezen az első túrán sajnos kimaradt a hegység névadó csúcsának megmászása, így bőven volt miért visszatérni.
A Retyezát főgerincének kétezres csúcsai
koranyári túrázás a Retyezát-hegységben
Este 7 óra körül tudtunk elindulni Budapestről, s hajnali két óra környékén érzetünk meg a túránk kiindulópontjára a Pelegii-rét parkolójába. Ez viszonylag magasan, 1600 méteren található, de nagyon nehezen megközelítető. Az utolsó 18 km-t egy apró földúton, több mint egy óra alatt abszolváltuk. A parkolóba érve gyorsan felállítottuk a sátrainkat és nyugovóra tértünk.
1. nap (június 4.)
Szitáló esőre ébredtünk, így nem nagyon akaródzott elindulni a Bukura-tó irányába. 8 óra után aztán mégis erőt vettünk magunkon, megreggeliztünk, összepakoltuk a 3 napos felszerelést, s nekivágtunk a hegyi ösvénynek. Egy patakátkelést követően meredeken emelkedett az út a hatalmas fenyvesek közt. Párás, enyhe idő volt, így izzadtunk rendesen súlyos hátizsákjaink alatt. Pihenőkkel nagyjából két órára volt szükségünk, hogy elérjük a 2040 méteren található Bukura tavat, mely csodálatos magashegyi környezetben található. A hegység egyik legnépszerűbb táborhelye most nyugalmat árasztott, csupán egy sátrat véltünk felfedezni a tóparti, sziklakaréjokkal védett sátorhelyeken.
Hamar feldobtuk a sátrainkat, valamint bekukkantottunk az alig 150 méterre található menedékházba is, ahol senkit sem találtunk. Rövid pihenő és ebéd után a délutáni órákban már könnyített felszereléssel vágtunk neki a hegység legmagasabb hegycsúcsának.
Az időjárás nem volt túlságosan bíztató, jöttek-mentek a felhők. Így a Pelaega-csúcsot is vastag felhőpaplan fedte. Büszkén pózoltunk a csúcson, majd megkezdtük az ereszkedést a Pelegii-nyereg irányába. A szomszédos Papusa-csúcsot ekkor a felhők miatt sajnos nem láthattuk. A széles nyerget átszelve barátságosan, nem túl meredeken kaptattunk fel a hegység második legmagasabb csúcsára, mely csak eny méterrel maradt le a "címvétő" Peleagától. Magyarul is beszélő román sorstársaink jóvoltából profi csúcsfotó készült, csak a háttér borult homályba.
Visszafelé sem volt könnyebb dolgunk, ugyanis a gerincen maradva újra meg kellett másznunk a Peleagát, de a fiúk hősiesen küzdöttek, így végül szerencsésen ereszkedtünk vissza az alaptáborunkba, ahol egy finom vacsorával ünnepeltük meg a csúcsmászásokat.
2. nap (június 5.)
Roppant szeles, kellemetlen időre ébretünk, a szél rendesen mozgatta a fejünk felett hajlékunkat. A felhők is jöttek-mentek, így nehezen akaródzott elindulni a táborból. Felkerült a sál, sapka, valamint a szélvédő öltözet így vágtunk neki a Bukura-csúcsnak, mely a tótól északkeletre magasodik. A gerincen átcsaptak a felhők, érdekes módon mégsem voltak itt fenn akkora széllökések, mint lent a tó partján. Gyorsan meglett a Bukura I csúcs is, ez volt életem első kétezres csúcsa. Sajnos a látótávolság nagyon kevés volt, így fentről nem láthattuk sem a szomszédos Retyezát, sem pedig a tegnap megjárt Peleaga-csúcsot. Leereszkedtünk a Retyezát nyeregbe, majd felkaptattunk a hegység névadó csúcsára.
Sorrendben a harmadik legmagasabb a hegység névadó csúcsa. Jó hangulatban értük el, a srácoknak is sokkal jobban ment a gyaloglás, mint tegnap. Hiába a fiatal szervezet gyorsan akklimatizálódik. Völgyben ma sem akartunk hatalmasat kerülni, így a csúcs után visszasétáltunk a gerincen majdnem a Bukura csúcsáig, innen ereszkedtünk a Bukura-nyereg - Kapu tó érintésével. Mivel még csak koradélután volt Marcival úgy döntöttük, hogy megnézzük a Szlvevej-gerincet is az ott található három csúccsal. Már letről sem tűnt egyszerűnek a felmenetel a hatalmas hófoltok miatt, de rendre megtaláltuk a vas nélkül is járható utat. Közvetlenül a csúcs alatt állított meg csupoán minket egy nagyjából 50 fokos, 10-15 méter magas hófal. Egy darabig filóztunk mi legyen, aztán Marci végül nekiindult és kitaposta a nyomokat a fenti peremhasadékig, ennek szélén végül el tudtuk hagyni a meredek hómezőt, s egy rövid mászással feljutottunk a Judele 2398 méteres csúcsára.
A gerincen nem vezet jelzett út, de egy kitaposott ösvényt találtunk ez vezetett a sziklás részek között. A szilákon saját magunk kereste nyomokon haladtunk. Nagyjából egy óra alatt vergődtünk végig a technikás szakaszon, innen már könnyű út vezetett le a tavakhoz, ahol Dia és a fiúk nagy örömmel vártak minket. Esti fürdés a pár fokos patakban, majd finom vacsora következett. A szeles időjárásra tekintettel Marci a fiúkkal beköltözött a menedékházba. Az esti közös játék után mindenki fáradtan tért nyugovóra.
3. nap (június 6.)
A mai napra már csak egyetlen csúcs maradt, a közvetlenül a tó fölé magasodó Bukura púp, melyet az elmúlt napokban már jobbról-balról megkerültük. Hétfőre végre megjött a csodálatos magashegyi idő, egyetlen felhő sem takarta a Napot. Gyorsan megjártuk a csúcsot, majd visszatérve lebontottuk a tábort, s nagy zsákokkal ereszkedtünk vissza az autóhoz. Medvével szerencsére nem, csupán egy rókával találhoztunk. Hazafelé útba ejtettük Vajdahunyad várát is. Az esti órákban értünk haza Budapestre.
Adatok a túráról
- Túra időpontja: 2022.június 4-6.
- Meghódított hegycsúcsok: Peleaga (2509 m), Papusa (2508 m), Bukura I. (2433 m), Retyezát (2482 m), Judele (2398 m), Közép-orom (2400 m), Szlevej (2347 m) és a Bukura-púp (2370 m)
- Gyalogtúrák hossza: 15 km + 16 km + 7 km = 38 km
- Résztvevők: Kustán Klaudia, Puskás Csaba, Puskás Márton, Puskás Péter és Puskás Zoltán
FÉNYKÉPALBUM
Térkép
A nagyítható térképhez, kattints a fenti képre
Visszaérkezés a Bukura-tóhoz az első mászókör után. A menedékház, háttérben a sátrainkkal.
