augusztus 3.
A Japánt alkotó 4 fősziget közül Shikoku a legkevésbé fejlett és látogatott. A szigetet 1988-ig csak hajóval és repülővel lehetett megközelíteni, ezért jóval elszigeteltebb és függetlenebb, mint a többi sziget, ám mélyebb „Japán-élményt” kínál. Bár azt mondják Shikoku látnivalói a sziget nyugati felén vannak, az útvonalat én a másik partra álmodtam meg. Úgy gondolom erre már elegünk lesz Honshu forgalmából, s nyugodtabb, néptelenebb vidékre vágyunk, s ezt a sziget csendes-óceáni partszakaszán tudjuk csak megkapni. Amennyire csak lehetett kisebb utakban gondolkodtam, így meredek falú folyóvölgyekben, kanyargós óceánparti utakon fogunk haladni, s a hegyvidéki szakasz is hasonlóan néptelen lesz. Csupán a résztáv végére fogunk újra belecsöppenni a másik part „embermasszájába”.
Megérkeztünk Shikoku, más néven a zarándokok szigetére. Itt található Japán egyik legősibb, leghíresebb és leghosszabb zarándokútja, amely 88 templomon keresztül hálózza be az egész szigetet. Minden évben milliók járják végig az 1400 kilométeres utat, és az utóbbi időben egyre többen jönnek külföldről. Van egy hivatalos útvonal, amely számokkal jelöli az egyes templomokat, így könnyen követhető az eredeti sorrend. Az 1. templom éppen Tokushima közelében, Naruto városkában van, majd az óramutató járásával megegyező irányban az egész szigetet körbejárva juthatunk el a 88.-hoz, alig 50 kilométerre a kiindulási ponttól.
Mi azonban nem sokáig haladunk a part menti forgalmas országúton, már Tokusima túlsó végén bevetjük magunkat egy kalandosan kanyargó folyóvölgybe a hegyek közé. Túránk Japán szakaszának minden bizonnyal legkalandosabb útvonala jön a következő 300 kilométeren.