bmenu1     fb1    insta1  
Bimbó László
Cím:
Budapest
Telefon:
+36-30-932-0097
Send an Email
(elhagyható)
Egyéb információk:

Bimbó Lászlónak hívnak, 1991 nyarán láttam meg a napvilágot Budapesten.

2015 óta vadvizi túravezetőként dolgozok a szlovéniai Bovecban, így az év nagy részét ott töltöm, a téli időszakban pedig igyekszek új tájakat felfedezni. Sajnos emiatt a biciklitúrázás háttérbe szorult, de már nagyon várom, hogy egyszer újra együtt induljunk az ismeretlenbe! Már egészen kis koromban megtanultam biciklizni és nagyon sokat tekertem, akkor még csak az utcánkban.

De hogyan is kezdődött ez az egész történet?

Tekintsünk vissza 2005-re, mikor Zoli lett az osztályfőnököm. Akkor még csak az iskolában szervezett gyalogtúráira jártam, amit nagyon élveztem. Mikor 2007-ben végzős voltam, előállt egy ötlettel, hogy menjünk Caprira kirándulni márciusban! Szerintem nem gondolta komolyan, de én komolyan vettem! Otthon érdekesen fogadták a hírt, hogy az osztályfőnököm elhívott kirándulni, és nem is akárhová! De szerencsére megértőek voltak és elengedtek vele, amiért a mai napig nagyon hálás vagyok. Ekkor már tudtam, hogy rengeteg helyen járt már kerékpárral, és engem is nagyon érdekelt a dolog. Titkon reméltem is, hogy egyszer megkérdezi, van-e kedvem csatlakozni egy biciklis túrájához? Később ez így is lett. 2007-ben azzal állítottam haza, hogy elmehetek „Zoli bá”-val biciklizni? Anyukám mondta, hogy persze! Majd elgondolkodott és kérdezte:

– Hová is mennétek pontosan?

– Ááá, nem messze, csak Dubrovnikba, Montenegrón keresztül - feleltem a kérdésre.

Kicsit hezitált, majd rábólintott. 2007 augusztusában 7-én már úton is voltunk. Azóta sokszor hallottam ezt a kérdést:

– Nem furcsa Zoliékkal túrázni? Mégis csak a tanáraid voltak!?

Nagy vonalakban így kezdődött az egész, majd szép sorban minden évben mentünk valamerre. Eddigi túráim közül a 2009-es út volt a kedvencem, amikor Afrikába indultunk. Nagyon sokat tanultam azon a túrán, és bátran állíthatom, az volt életem eddigi legnagyobb kalandja! 2010 után sajnos kimaradt néhány év, mert közben bekerültem a magyar ifjúsági rafting válogatottba. Nagyon sok időmet elvette a rengeteg edzés, készültünk a világbajnokságra. Végül a 4. helyhez volt elég a sok erőfeszítés. Igazán nagy veszteségként a 2013-as amerikai útjukat éltem meg. Sokat gondoltam rájuk azon a nyáron, és azon járt az agyam, milyen lenne ott tekerni velük a világ másik felén? De azért az is az eszembe jutott, hogy ott van még Ázsia, Ausztrália és Óceánia, meg sok szép hely a világban, tehát van még mit megnézni! 2014-ben újult erővel vághattam neki az Euro-Atlanti túrának, amit nagyon élveztem!

Hogy miért is szeretem ezt a fajta életmódot, amit a túrákon képviselünk? A válasz nagyon egyszerű:

Mindegy, hogy süvít a szél, szakad az eső, vagy kiszáradok a forró sivatagban, de arra a pár hétre szabad vagyok mint a madár, és olyan élményekkel leszek gazdagabb, amelyek egész életem során elkísérnek majd és remélem, egyszer továbbadhatom mindazt, amit az úton megtanultam! És hogy mik a tervek a következő 50-60 évre? Annyit megnézni a mi kis Föld nevű golyóbisunkból, amennyit csak lehet!

Két keréken a Nagyvilágban

A honlapot szerkeszti és a túrabeszámolókat írta: Puskás Zoltán (pusizoli).
A nagyvilagban.hu a következő, korábban az alábbi címeken elérhető weboldalat tartalmát egyesíti:

  • pusizoli.extra.hu
  • pusizoli.weboldala.net
  • pusizoli.notabringa.hu
  • usa.notabringa.hu

Az oldal tartalmi elemei - a forrás-megjelölés és szerzővel való egyeztetés után - szabadon felhasználhatóak.

Köszönjük látogatásod!

Közösségi oldalunk

© 2018 Két keréken a Nagyvilágban

Keresés

logo1

Tovább a hegymászós oldalra

Hegyi logo2

Free Joomla! templates by AgeThemes

This website uses cookies

A webhely cookie-k segítségével elemzi a forgalmat. A webhely használatával elfogadja a cookie-k használatát.
Statisztikák készítése céljából a felhasználási adatokhoz a Google is hozzáférhet.