Kappadókia
2 nap után újra nagyvárost érintünk, elérjük Aksarayt.
Aksaray Törökország Aksaray tartományának központja. Megérkeztünk Kappadókia nyugati csücskébe. Mögötte már látszik a Hasandağı (3268 m) vonulata. A város egykoron a Selyemút mentén feküdt. A város és a tartomány gazdag történelmi látnivalókban, szeldzsuk és oszmán műemlékek mellett számos korai (5. – 11. századi) keresztény műemlék is megtekinthető. A város legnagyobb látványossága az Egri-minaret, mely nem más mit a török „Pisai ferde torony”, ugyanis tornya 27 fokot zár be a függőlegeshez képest.
Időjárás Aksarayban:
A város után, már Kappadókia vidékén kalandozunk, mely Közép-Anatólia, s egyúttal Törökország egyik legérdekesebb vidéke.
Egykor a Hettita-birodalom szíve volt, majd később független királyság lett. A Római Birodalom egyik tartományaként még a Biblia is megemlíti a területet. A környék holdbéli táj jellegének köszönheti legfőbb vonzerejét, melynek köszönhetően Törökország egyik jelképe lett. A mesebeli tündérkéménynek nevezett alakzatok a hely névjegyei, melyek a további szilaformákkal együtt a szivárvány minden színében tündökölnek hely és napszaktól függően. A terület bővelkedik misztikus legendákban, mondákban, mesékben.
Első kappadókiai látványosságunk az Ilhara-völgy lesz:
A Melendiz folyó a tufarétegekbe erősen belevágódott, s így keletkezett az Ihlara-völgy. Ebben a szakadék-árokban a kora-kereszténység korából származó templomok találhatók, amelyek egyáltalán nem közönséges látványukkal meglehetősen ismertek. Selime és Yaprakhisar falvaknál pompás tündérkémények láthatók. A völgy hossza 14 km, benne jól kiépített turistaút vezet végig. Ha leengednek, lehet, hogy érdemes lenne inkább kerékpárral végigjárni?! Ez majd a helyszínen kiderül. Ha mégsem, akkor inkább az Ihlara-i végéből érdemes gyalog bemerészkedni pár kilométer erejéig.
Estére talán elérjük Derinkuyut, mely föld alatti városáról híres.
Többszintes földalatti városáról híres (melyből a felszínen semmi sem látható). Minden szint egy alagútlabirintus, ahol emberek és állatok számára kialakított lakónegyedek éppúgy megtalálhatók, mint borpincék, sütödék, vagy éppen szellőzőaknák. Felfedezésük közben klausztrofóbiás érzés keríthet hatalmába minket, így a könyv szerint csak kevesen érik el az alját. A járatokban valaha 10ezer arabok elől elbújt keresztény élte a mindennapjait. A felső szinteket templomnak, az alsókat raktáraknak használták. A labirintusokat úgy tervezték, hogy ha fel is fedeznék a főbejáratot, lehetetlen legyen eltalálni a búvóhelyekhez. Továbbá gördíthető kőlapokat tartottak készen arra, hogy egy pillanat alatt elzárhassák a bejáratokat. A 40 méter mélyen lévő alsó pontig a föld alatti városok alagutakkal vannak összekötve, melyek egy természetes ventilláció révén friss levegővel látták el a lakókat.
